Szép napot mindenkinek!
Sokáig gondolkodtam, hogy megírjam-e a történetem folytatását. De aztán úgy döntöttem, megírom, hogy mindenkinek tanulságos legyen.
Volt egy régebbi blog bejegyzésem a kijevi versenyről, nem tudom emlékeztek-e még rá, de
itt olvashatjátok.
Folytatnám ott hogy visszakaptam az ékszeremet, amiben őszintén szólva nem is reménykedtem. Közben kértek egy pár sort és egy fotót rólam, mert a decemberi számukban benne leszek mint a verseny résztvevője. Rendben, gondoltam, végül is ez a minimum.
Január elején megérkezett a decemberi számuk tiszteletpéldánya és ahogy kinyitottam, akkor döbbentem rá arra, hogy igazából mi történt. A nyakláncomat amit kiküldtem
az engedélyem nélkül egy az egybe lemodellezték és megjelentették az újságban.
Ezzel elkezdődött a kálvária a folyamatos levelezés mert én úgy döntöttem, hogy kárpótlást kérek, hiszen a saját szellemi termékemet elsajátították. Sajnos be kellett látnom, hogy ügyvédet nem tudok erre fogadni, mert: 1. ki az az ügyvéd aki megtámad egy monopol helyzetben lévő ukrán újságot?!
2. rámegy ingem- gatyám, aztán mégis veszítek.
Nem beszélve arról míg itt minket megnyomorítanak a túlzott adatvédelmi szabályzattal addig Ukrajna mindentől mentes. Amint a levelezésből kiderült, ők azzal érveltek, örüljek, hogy csináltak nekem reklámot és különben is ki volt állítva az ékszerem három napon keresztül a kiállításon. Ugyan egyetlen képet sem kaptam a kiállításról, ez most vagy igaz vagy nem. Aztán azzal érveltek, hogy miért nem olvastam el figyelmesen mert a versenykiírásban benne volt, hogy az ékszer mintája meg fog jelenni az újságban. Nyilván nem tudok ukránul, ami pedig angolul megjelent abban nem volt semmi ilyen de még hasonló sem. Egy idő után nem válaszoltak a leveleimre, részükről lezárták. Igazából egy adag düh és szomorúság van bennem. Egy időre elment a kedvem a versenyektől. Amennyiben meg szeretnétek fűzni nyugodtan, már nem tudok mit csinálni.
